A szigorú erkölcsi normáknak köszönhetően ugyan kevesebb volt a válás, és a ma “divatos” szakításról szó sem eshetett, de ettől egyetlen kapcsolat sem lett jobb. Ma már egyszerűbb véget vetni egy kapcsolatnak, a holtomiglan-holtodiglan eskü pedig csupán a válóperig tart.

Az utóbbi néhány évben a korábbiakkal szemben csökkent az esküvők száma, a házasság ma már “elvesztette hitelét” az emberek szemében. Míg korábban ténylegesen örök életre szóló esküt jelentett, ma már csupán egy tradíció, s nem jelent garanciát az örök együttlétre. Ennek köszönhetően azonban nőtt az élettársi viszonyok száma. Sok esetben a kötöttségektől való félelem, vagy a házassággal járó kötelezettségek elkerülése végett nem lép komolyabb szintre a kapcsolat. Annak ellenére, hogy a korábbiakhoz képes feleannyian sem kötnek házasságot, a válások száma évről évre növekszik. Ezek kezdeményezői általában a nők, mely a felsorolt válási okok tükrében teljesen érthető. Legtöbb esetben a férj alkoholizmusa, agresszivitása, vagy a családi kasszát lefogyasztó játékszenvedélye vezet a végső döntésig.

Szüleinket ismételjünk?

Vajon mi alapján alakulnak ki egy kapcsolatban viselkedésformáink? Pszichológusok szerint elsősorban a gyermekkorban látott minta alapján szervezzük meg kapcsolatainkat. Aki a szülői házban nyugodt, boldog légkört tapasztalt, valószínűleg saját párkapcsolatában sem tűri el a feszült légkört, a vitákat. A kapcsolatok alapja a vonzalom, melyet a másik fél megismerése követ. Ezután következhet a döntés; mennyire illik össze a két fél, s képesek-e hosszú távon is alkalmazkodni egymáshoz. A döntés során a szülői házban látottak is nagy hangsúlyt kapnak. Az elvált szülők gyermekei sokszor azért nem szentesítik a kapcsolatot, mert magát a házasság intézményét okolják a jó viszony szétomlásáért. Ösztönösen félnek a házasságtól, mert úgy érzik, ez teheti tönkre addig jól működő kapcsolatukat.

A teljes cikk: Milyen a jó kapcsolat?