Mindannyiunk története más és más. Volt, aki nem hitt az igaziban, más élete épp ettől válik kerek egésszé. Egyesek egészen későn találnak társukra, mások már óvoda óta egymás környezetében élik a mindennapjaikat. Vannak, akik nem is elsőre botlanak a másikba – sokszor egy elhibázott döntés kell ahhoz, hogy utóbb felismerjük és értékeljük az igazit. Sőt, olyan tézisek is napvilágot láttak már, amely szerint a lélekvándorlásnak hála a sorsok újra és újra összefonódnak, csak mindig más életben. Akárhogy is, köztudottan az élet a legjobb forgatókönyvíró, amelynek szereplőiként a Daalarna menyasszonyok mesélnek arról, ők hogyan találták meg életük párját. Hogy random vagy sorsszerű történések útján?! Ezt döntsétek el ti.

Ramóna és Máté

Október 23-án volt egy szabadnapom, ezért apukám kitalálta, hogy a családdal menjünk el Szigligetre a Süllőfesztiválra. Rengetegen voltak, legalább 45-50 percet kellett várnunk, mire sorra kerültünk a halasnál. Mire végre rendelhettünk volna, megszólalt az eladó, Oszi bácsi, hogy itt van a mi Ramónánk. Apukám viccesen hozzátette, hogy eddig ő úgy tudta, az ő Ramónája vagyok. Majd a bácsi egyből reagált, hogy természetesen ez így is van, de mivel Veszprém megyei születésű vagyok, már jól ismernek. Ez nem volt elég, megosztotta velem azt is, hogy van két fiúunokája. Ott álltam, és azon gondolkodtam, hogy nem hiszem el, hogy még a halas is rám akarja tukmálni az unokáját; mintha a fejemre lenne írva, hogy szingli vagyok. Nyilván kedves voltam, megköszöntem, és próbáltam udvariasságból érdeklődni róluk, mire kiderült, az egyikük neve Lékai Máté.

Egy pillanatra összemosolyogtunk a húgommal, mert pontosan tudtam, hogy ki ő.

Mindketten veszprémiek vagyunk, tisztában voltam vele, hogy a kézilabda csapatban játszik, sőt egy évvel azelőtt már találkoztunk is Mátéval. Kiderült, hogy eljött egy előadásomra, én pedig utóbb titokban rákerestem, mert láttam egy rendezvényen. De Oszi bácsi kerítői pályafutása itt megállt, kuncogtam egyet, majd a családdal leültünk ebédelni. Anyukám elkezdett nyaggatni, hogy posztoljunk arról, hogy itt vagyunk, és tegyünk ki egy fotót arról, hogy milyen süllőt eszünk. Öt perc kellett, és már ott volt az üzenet Mátétól, hogy azt a halat a nagypapája sütötte nekem. Másnap éjfélkor a Városligetben találkoztunk, ma pedig már van egy közös gyermekünk.

Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.

Petra és Peti

Egyetemi szerelem a miénk. Tizenegy évvel ezelőtt az ELTE jogi karának gólyatáborában ismerkedtünk meg. A férjem negyedéves csoportvezető instruktor, én elsőéves gólya voltam. Nem is kell magyarázni, szerelem első látásra. Az évnyitó ünnepségre már kéz a kézben érkeztünk.

Olvass még többet erről az esküvőről ide kattintva.

A teljes cikk: Így ismertem meg az igazit – Daalarna menyasszonyok vallomásai