A menyasszonyt egy székhez vezették, egy szoba sarkába. A vőlegény az ajtó mögött várta, ugyancsak egy széken ülve.
A menyasszony beszélt először:
“Szerelmem, ma összeházasodunk!”. A vőlegény válaszolt:
“Tudom szerelmem és imádkozni szeretnék veled együtt, mielőtt ezt megtennénk.!”
És ott ahogy ültek, mindenki a kis székén, anélkül, hogy látták volna egymást, kézenfogva Istenhez imádkoztak.
“Pár perccel azelőtt, hogy az oltárhoz vezettek volna, jövendőbeli anyósom hozzám jött és azt mondta, hogy a fia látni akar. Csak arra tudtam gondolni, hogy nem vagyok kész, hogy a cipőmet még nem húztam fel, hogy lehet nem fog tetszeni neki a ruhám. Tele voltam izgalmakkal.” – írja a feleség.