Massachusetts legfelsőbb bírósága pénteken úgy döntött, hogy egy volt menyasszonynak vissza kell adnia egy 70 ezer dolláros, mintegy 26 millió 600 ezer forintos Tiffany eljegyzési gyűrűt a korábbi vőlegényének. Ezzel a döntéssel véget vetettek annak a gyakorlatnak, hogy az új-angliai állam bíróságai 65 éve próbálják eldönteni, ki a hibás, ha egy kapcsolat szétesik.

A massachusettsi legfelsőbb bíróság, az ex-vőlegény, Bruce Johnson oldalára állt, új lapot nyitva az évek óta tartó jogi csatájában egykori szerelmével, Caroline Settinóval, aki szerette volna megtartani kapcsolatuk drága emlékét, miután a férfi lemondta az esküvőjüket.

A bíróság a döntésében kimondta: csatlakozik azon államok „modern trendjéhez”, amelyek ma már ajándékként kezelik az eljegyzési gyűrűket, és amelyeket vétkességtől függetlenül vissza kell juttatni az adományozónak.

Nicholas Rosenberg, Settino ügyvédje nyilatkozatában kiábrándítónak nevezte az ítéletet, mondván, hogy „az eljegyzési gyűrű feltételes ajándékként való felfogása elavult elképzeléseken alapul”. Johnson ügyvédje ugyanakkor nem válaszolt az ítéletről tudósító Reuters megkeresésére.

A jegygyűrűk visszaszolgáltatására irányuló perek lényegében az utolsó megmaradt peres ügytípusok, amelyeket az amerikai bíróságok a felbontott eljegyzések miatt még elismernek, miután az államok az 1930-as években elkezdték eltörölni azokat az egyéb kártérítés iránti kereseteket, amelyeket a nők korábban érvényesíthettek, amikor a nekik tett házassági ígéretet valamilyen okból felbontották.

A legtöbb állam kezdetben azt a megközelítést követte, amelyet a massachusettsi bíróság 1959-ben elfogadott, és amely szerint az eljegyzési gyűrű ajándékozója jogosult annak visszaszolgáltatására, amennyiben az illető nem „vétkes” a házasság felbontásában. Magyarul, ha a férfi szakított a menyasszonnyal (aki ezért nem volt hibáztatható) még az esküvő előtt akkor a hölgy megtarthatta a jegygyűrűt.

Az alsóbb fokú bíróságok is ezt az elvet alkalmazták Johnson, a Siemens nyugdíjas főmérnöke és Settino, egy volt tanárnő közötti jogvitában. Johnson 2017-ben lemondta a Settinóval tervezett esküvőjét, miután a nő telefonján üzeneteket látott egy másik férfitól, és azt gyanította, hogy a menyasszonyának viszonya van. Settino tagadta Johnson vádjait, azt állítva, hogy a férfi egy évtizedes barátja volt.

Johnson 2018-ban bíróság elé vitte Settinót, hogy visszakapja a 70 ezer dolláros gyűrűt, amellyel megkérte a kezét, de egy bíró úgy ítélte meg, hogy tévedett a viszonyról, és neki kell viselnie a hibát a különválásukért. Egy fellebbviteli bíróság azonban megváltoztatta az ítéletet, ami így az állami legfelsőbb bírósághoz került.

Settino ügyvédje arra kérte a bíróságot, hogy kerülje el azt a „nemek szerint erősen megkülönböztetett” megközelítést, amely a gyűrűt a házasságkötéshez kötött ajándékként kezeli, és ehelyett kövesse a Montanai Legfelsőbb Bíróságot, amely 2002-ben elfogadta a visszavétel tilalmát.

A 6-0 arányban eljáró bíróság azonban elutasította ezt, Dalila Argaez Wendlandt bíró pedig arra hivatkozott, hogy „az általános felfogás szerint az eljegyzési gyűrűk olyan ajándékok, amelyek eredendően a későbbi házasságkötéstől függnek”.