Életük nagy napján legalább akkor fordulatot hozott számukra e kellemetlenség, mint amekkorával egy magányos utcakutya számára járt.
A közelgő vihar heves esőzést hozott magával, ezért a násznép egy hatalmas sátorba kényszerült a tomboló elemek elől. Egy váratlan vendégnek is az az ötlete támadt, hogy itt húzza meg magát, míg elvonulnak a felhők.
Ahogy a jelenlévők elfoglalták helyüket, egy kóbor kutya lépett be az ajtón menedéket keresve. Zártkörű rendezvény lévén megpróbálták kitessékelni a sáros tappancsú, koszos bundájú ebet - kis idő múltán azonban visszatért:
„Mindannyiunk legnagyobb meglepetésére a ceremónia kezdetén egy kutya sétált végig a padsorok között, amint felcsendült a nászinduló.” – idézte fel a menyasszony megismerkedésük pillanatait.
A vendégek hátraterelték a kutyát, rendezték soraikat, és némileg bosszankodva folytatták a ceremóniát. A kórus énekével kísérve immáron a boldog ara vonulhatott az oltárhoz vezető úton. Újabb meglepetés érte, mikor esküvői fogadalmuk felolvasása közben motoszkálást érzett ruháján. Hátranézett és meglátta a csapzott ebet, ahogy békésen elszenderült hosszú fátylán.